A tacskó (dachshund) ma már inkább házi kedvenc, de korábban vadászatokon volt nagy segítsége az embernek.
Főként nyulakra és rókákra vadásztak, mára pedig remek családtag vált belőlük.
Fajtaleírásunkból tudj meg mindent Te is erről a szeretnivaló kutyafajtáról.
A tacskó egy igazán szeretnivaló kutyafajta. Nézése azonnal képes megdobogtatni bármely állatbarát szívét. Remek vadászkutya és kiváló társ, amely a történelem során sok híres ember életét tette boldoggá. Rendkívül barátságos és jó természetű kutya, amely más házikedvencekkel és a gyerekekkel is remekül kijön.
A fajtaleírásunkból megtudhatod azt, kinek és milyen körülmények közt ajánlott a tacskók tartása. És azt is, hogy miért jelent jó választást számodra egy ilyen mókás, továbbá okos és hűséges kedvenc.
Talán kevesen tudják, de a tacskó valódi nemesi kutyából vált házikedvenccé. A sokáig vadászati céllal tenyésztett kutya ugyanis jó ideig a nemesek kiváltságának számított. Többek közt olyan, nagy emberek oldalán tűnt fel, mint Bonaparte Napóleon. A francia uralkodó élete során több tacskó büszke gazdája volt. Olyannyira szerette kedvenceit, hogy gyakran festette le magát társaságukban. Egyik dakszliját saját magáról nevezte el, utolsó kedvencét pedig a hadvezér szarkofágja mellett helyezték végső nyugalomra.
De a tacskók sármjának a ma élő, nagy emberek sem tudnak ellenállni. A kutyák iránti rajongásáról is híres II. Erzsébet királynő kedvenc kutyafajtája a corgi mellett a tacskó. Oyannyira, hogy a királynő a kétfajta keresztezéséből születetthibridek, az úgynevezett „dorgik” tenyésztésével is foglalkozik. A tacskókat persze nemcsak az uralkodók és a nemesek, hanem a művészek is imádták. Pablo Picasso szinte elválaszthatatlan volt saját dakszlijától. Hasonlóan Andy Warholhoz, aki két tacskóját műveiben többször meg is örökítette.
A tacskó származása alapvetően vitatott. A fajta története egyesek szerint egészen Egyiptomig vezethető vissza, míg mások úgy tartják, a tacskó a francia bassetek rokona. Neve azonban (dachshund) német származásra utal. Ez nem véletlen, hiszen a fajta európai elterjedése után Németországban volt a legnépszerűbb. Olyannyira, hogy 1972-ben a müncheni olimpiai játékok kabalafigurájának is egy Waldi nevű tacskót választottak.
A német dachshund elnevezés egyébként borzkutyát jelent, amely nevet a fajta kiváló vadászati képességeiről kapta. Röviden és tréfásan dakszlinak is nevezik. De a fajtát „borzeb” néven is emlegetik. Ennek oka, hogy a tacskó rendkívül jó vadászkutya. A fajta feladata eleinte az odúban élő zsákmányállatok kiszaglása és rejtekhelyükről való kiűzése volt. A tacskók főként nyulakra, rókákra és borzokra vadásztak.
Ettől függetlenül a fajta egyedeit nemcsak vadászkutyaként tartották, hiszen rendkívül sokoldalú állatról beszélünk. Okos és jó természetű, ennek köszönhetően kiváló barát és remek családtag válhat belőle.
A tacskó rendkívül önálló és akaratos kutyafajta. Éppen ez teszi őt remek vadászkutyává. Tartása és nevelése azonban ebből kifolyólag nagy következetességet és empátiát igényel. Már kölyökkorban fontos, hogy szeretetteljes, azonban konzekvens nevelést kapjon. A tacskó oktatása során fontos, hogy világos szabályokat állítsunk, és mindig maradjunk határozottak.
A fajta óriási, csillogó szemei ugyanis nagyon könnyen meglágyítják a kutyabarátok szívét. Azonban ezt a gyengeséget a tacskók ki is használják. Rendkívül fontos tehát a határozott, konzekvens (de semmiképp sem erőszakos) nevelés. Már csak azért is, mert a tacskó öntudatos jelleme könnyen konfliktusokat generálhat, akár nagyobb kutyákkal szemben is. Nem véletlenül, hiszen a vérmérsékletének köszönhetően nem riad vissza egy borztól vagy egy rókától, de akár egy vaddisznótól sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy agresszív lenne.
Fontos megjegyeznünk továbbá azt, hogy tacskónkat már kölyökkorában érdemes hozzászoktatnunk a más háziállatokkal vagy gyerekekkel történő együttélésre. A megfelelő nevelés ugyanis segít elkerülni a lehetséges konfliktusokat, továbbá a kutya és gazdája közötti köteléket is hatékonyan erősíti. Ez nem nehéz feladat, hiszen egy tacskó hamar képes átvenni a gazdája szokásait, és jól alkalmazkodik környezetéhez.
Rövid lábai ellenére a tacskó sportos és mozgékony kutya, kotorékeb lévén pedig imád ásni. Éppen ezért szükséges számára a mindennapos mozgás, kifutóban pedig szinte lehetetlen tartani.
A fajta egyedeinek magassága átlagosan 16-26 cm között változó lehet. Tömege pedig ideális esetben 3,6–9 kg között mozog, de ez változattól is függ. Az FCI-fajta standard alapján ugyanis három méret és három szőrváltozat elfogadott. A három méretet a mellbőség alapján különböztetik meg. Eszerint beszélhetünk standard, törpe és kaninchen (nyúlvadász) tacskóról. Az ideális tömeg a standard méretű tacskónál: 10 kg-nál kisebb; törpeméretű tacskónál 4 kg-nál kisebb; míg a nyúlvadász (kaninchen) fajtánál 3,5 kg-nál kisebb. Fontos tudni, hogy az angolszász országokban a fajtastandard csak az előbbi két változatot ismeri el.
A szőrzetet tekintve rövid szőrű tacskó, hosszú szőrű tacskó vagy szálkás szőrű tacskó egyaránt létezik. A rövid és hosszú szőrű tacskók bundája egyszínű (vörös), kétszínű (fekete vagy barna cser jegyekkel) vagy úgynevezett tiger mintázatú is lehet.
A fajta megjelenése testfelépítést tekintve igen jellegzetes. A tacskó mellkasa domború, hosszú hasa felhúzott. Mancsai szélesek, ívben hajlók. Ujjai szorosan záródnak, karmai pedig sötétek. Nem túl hosszú, elvékonyodó farok jellemzi. Fejformája kissé nyújtott, elvékonyodó. Orrtükrének színe a szőrzettől függően változó lehet, a barna különböző árnyalataitól egészen a feketéig. A tacskó állkapcsa erős, fogai ollós harapásúak.
Különleges testfelépítése mellett jó szaglása teszi igazán jó vadászkutyává. A megfelelő körülmények közt tartva egy ilyen kutyus a hétköznapokban is remek társ. Várható élettartama pedig akár 12-16 év is lehet.
Mint ahogy minden más kutyafajtának, úgy a tacskónak is megvannak a jellemző betegségei. Ezek leginkább különleges testfelépítéséből eredeztethetőek. A rövid lábak például különösen érzékenyek. Korán megcsontosodhatnak és görbévé válhatnak. A testhez képest hosszú gerincoszlop pedig hajlamos lehet a porckorongsérvre. Eme probléma során egyes idegek károsodnak, ezáltal pedig a hátsó lábak bénult, gyenge állapotba kerülnek.
Ezt a betegséget tacskóbénulásnak is nevezik. A rendszeres lépcsőzés hozzájárulhat a betegség kialakulásához. Ezért, ha kutyusunkkal lépcsőznünk kell, inkább vegyük őt kézbe és vigyük fel az emeletre.
A tacskóbénulás sajnos nehezen gyógyítható. A már kialakult problémát nem lehet visszafordítani, kizárólag a tüneteket tudjuk csillapítani. Ennek érdekében gyógyszerek, fizioterápiás kezelés, vagy műtéti beavatkozás alkalmazható. A megelőzés azonban jóval hatásosabb lehet. Fontos, hogy kutyánkkal sokat mozogjunk. Az erős hátizomzat és az egészséges testsúly ugyanis segít a probléma kialakulásának elkerülésében.
Hasonló a helyzet porckorong diszplázia/sérv esetén is. Ez a betegség rendkívül komoly problémákat okozhat, azonban ennek ellenére a legtöbbször konzervatív úton (gyulladás- és fájdalomcsillapító tablettákkal) és műtéti úton is kezelhető. Éppen ezért lényeges, hogy az esetleges tünetekkel a lehető leghamarabb állatorvosunkhoz forduljunk.
Lényeges továbbá, hogy tacskókölyköt kizárólag megbízható tenyésztőtől vásároljunk. Olyantól, aki a szükséges papírokkal és referenciákkal tudja igazolni a felmenők egészségét. Ilyen módon ugyanis a genetikailag öröklődő betegségek által okozott problémák is elkerülhetők.
A tacskó sok kutyafajtával szemben meglehetősen igényesnek mondható. Akkor érzi igazán jól magát a bőrében, ha a szőrét rendszeresen ápoljuk. A szőrzetet, függetlenül attól, hogy hosszú vagy rövid szőrű tacskóról beszélünk, hetente többször is érdemes kikefélni. Mivel pedig a tacskók kotorékeb lévén imádnak a bozótban játszani, érdemes ilyenkor szőrzetüket és mancsukat jól átvizsgálni, élősködők után kutatva.
Etetése során – csakúgy, mint szinte minden kutyafajta esetében – fontos, hogy a minőségi, fehérjedús táplálkozásra helyezzük a hangsúlyt. Ennek érdekében csak olyan kutyatáppal etessük, ami nagy százalékban tartalmaz húst, gabonatartalom esetén pedig törekedjünk a minél kevesebb irányába.
Összességében elmondható, hogy a jól nevelt tacskó remek lakótárs és igazi családtag. Fontos tudni azonban, hogy nagyon mozgékony és nem nevezhető tipikus ölebnek. Tartása pedig sok odafigyelést igényel. Így főként azoknak ajánlott, akik munka és egyéb elfoglaltságok mellett is elegendő időt tudnak szánni kedvenceikre.
Fontos újra és újra hangsúlyozni, hogy a tacskó alapvetően vadászkutya. Ettől függetlenül azonban városban is jól tartható. Ha viszont erdő közelében lakunk, érdemes odafigyelni kedvencünkre. Kotorékebként hajtja ugyanis a vadászösztön, és előfordulhat, hogy elszökik. Rendszeres játékkal, mozgással azonban jól lefoglalható. Imád apportírozni, a kertben vagy a házban elrejtett tárgyak megtalálása pedig valódi specialitása.
Egy tacskó igazán mókás, szeretnivaló társa azok számára, akik megfelelő időt és energiát fordítanak a nevelésére. Magányosok részére is ideális választás, és családi kedvencnek is tökéletes kutyafajta. Végül pedig érdemes megemlíteni, hogy a tacskók nemcsak megjelenésüket, de személyiségüket tekintve is rendkívül változatosak. Mindegyikőjük egy igazi egyéniség, így bárki megtalálhatja bennük a hozzá legjobban illő, hűséges társat és barátot.
Hogyan ismerhető fel és kezelhető a kutya allergia? Olvassa el szakértői útmutatónkat a kutyaallergia tüneteiről, diagnózisáról és kezeléséről.
Az újra rendelés gyakoriságát a kosár megjelenítése után tudod megadni a kiválasztott termék esetében.
