Loading...
Bezár
Nyitvatartási idő
Hétköznap:10-16:00 óráig, hétvégén zárva
Facebook
Instagramm
Kutya
Macska
Kisállat
Madár
Akvarisztika
Lótartás
Járványvédelem
A vakvezető kutyák világnapja, 2021. április 28.

Fegyelmezett, gazdájuknak mindent alárendelő, szerető és megbízható társak a vakvezető kutyák. Gazdáik nap mint nap az életüket, biztonságukat bízzák ezekre a négylábúakra, akik zokszó és panaszkodás nélkül teszik lehetővé látássérült társaik biztonságos közlekedését.

Ez a nap róluk szól!

Nem lehet minden kutyából vakvezető, de számos fajta valóban alkalmas erre az összetett feladatra.

Aranyos, kedves és hűséges társak a vakvezető kutyák, holott az egyik legkomolyabb munkát végző négylábúnak számítanak.

Az ő elismerésükre, tiszteletük kifejezésére tartják a vakvezető kutyák világnapját minden évben április negyedik szerdáján. Idén ez az alkalom április 28-ára esik. 

A vakvezető kutyák azokra a helyekre is bemehetnek, ahova más állatot nem szabad bevinni.

A vakvezető kutyák története

Bár először 1994-ben tartották ezt a világnapot, azonban a vakvezető kutyák története évezredekre nyúlik vissza. A pompeii katasztrófa után fennmaradt források szerint már az ókori Rómában, időszámításunk szerint 79-ben is lehettek vakokat vezető, segítő ebek. Ami viszont sokkal biztosabb, hogy a 16. századból fennmaradtak olyan irodalmi utalások, amelyek azt sugallják, hogy már bevett volt a látássérülteket vezető kutyák jelenléte. Elizabeth Barrett Browning és Charles Dickens is említette műveiben a vakvezető kutyákat. Utóbbinál a Karácsonyi ének című, gyakran feldolgozott és talán mindenki által jól ismert regényében is feltűnik egy vakvezető.

A vakvezető kutya sok esetben nemcsak segítője, de barátja is gazdájának.

Igazán nagy hangsúlyt a segítő kutyák az I. világháború után kaptak, amikor az első kiképző központok létesültek. Nagy-Britanniában az első vakvezető kutyák németjuhászok voltak, akik 1931-től világháborús veteránokat segítettek. Németországban is a frontról hazatérő, sérült katonák szolgálatára képeztek ki kutyákat. Az első vakvezető kutyákat kiképző szervezet a szigetországban alakult 1934-ben, és itt volt először állandó kutyakiképző.

Magyarországon a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) Vakvezetőkutya Kiképző-központja 1978 óta működik, ahol az évtizedek alatt több mint 800 kutyát képeztek ki és vizsgáztattak le. Vannak természetesen alapítványi fenntartású kiképző helyek is, ilyen például a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola, ahol 2006 óta képzik a négylábúakat.

A vakvezető kutya szolgálaton kívül a gazdája engedélyével simogatható.

Honnan lehet felismerni a vakvezető kutyát?

A szolgálatot teljesítő vakvezető kutyák legfontosabb megkülönböztető ismérve a piros színű hám, amelyen jól látható a kiképző hely neve vagy emblémája. Nagyon fontos jelzés ez a hám, ugyanis amikor a kutya ezt viseli, akkor minden esetben dolgozik!

A piros póráz és hám jelöli, hogy a vakvezető kutya éppen szolgálatban van, dolgozik. Ilyenkor ne vonjuk el a figyelmét feladatáról.

Még akkor is, ha a gazdája nem fogja a hámot. Ilyenkor nem szabad jutalomfalattal vagy egyéb eleséggel kínálni, simogatni. Hám nélkül azonban ugyanúgy kezelhetőek, mint bármelyik másik kutya; vagyis a gazdától engedélyt kérve megsimogathatjuk, kicsit kényeztethetjük, vakargathatjuk őket.

Sokan azt gondolják, hogy kizárólag egyetlen fajta alkalmas arra, hogy vakvezetőnek képezzék, ez azonban nincs így.

A szakemberek jelenleg egyetértenek abban, hogy az alábbi kutyafajták kiválóan tenyészthetők és képezhetők vakvezetésre:

  • labrador,
  • golden retriever,
  • óriás uszkár,
  • németjuhász.

Mire képes egy vakvezető kutya?

Fontos leszögezni, hogy a vakvezető kutya nem egy használati tárgy, hanem a látássérült emberek életét megkönnyítő csodálatos és szeretnivaló, élő, érző társak.

  • Gazdájuk előtt haladva kicsivel, a hám segítségével enyhén húzva, egyenletes tempóban képesek őt biztonságosan vezetni.
  • Egyik legfőbb feladatuk vezetés közben az iránytartás.
  • A járdaszéleket, lépcsőket, ajtókat felismerve megállással jeleznek.
  • Ismerik a bal, jobb, előre, hátra irányokat.
  • Megtalálják a buszmegállókat, a tömegközlekedési járművekre felszállva pedig szabad helyhez vezetik a gazdáikat.
  • Emellett a zebrák, a bejáratok és az automaták felismerésére is képesek.
  • Az utasítások követésénél talán még fontosabb is, hogy bizonyos helyzetekben képesek elutasítani azt, vagyis:
    • ha egy gödör, vagy elkerülhetetlen akadály keresztezi az útjukat, akkor az utasítás ellenére sem veszélyeztetik a gazdájukat.
    • Amikor maguktól észlelik az úthibákat, gödröket, akkor természetesen szándékosan elkerülik azokat.

Tévhitek a vakvezető kutyákról

Bármennyire csodásnak is tűnnek, mégsem csodatevők a látássérülteket segítő ebek – megvannak az ő korlátaik is. Sajnos még 2021-ben is hangsúlyozni kell, hogy nem emberek, ezért nem várható el tőlük, hogy bizonyos helyzetekben emberként reagáljanak a külvilágra.

A vakvezető kutya minden figyelemreméltó képessége ellenére sem rendelkezik emberi logikával.

  • Nem ismerik a KRESZ-t, így a jelzőlámpa fényeit sem ismerik (kivéve a hangjelzést adó jelzőlámpákat), csak a szintkülönbség miatt állnak meg.
  • Értelemszerűen nem ismerik fel a számokat sem, tehát nem tudják tájékoztatni gazdájukat, hogy éppen melyik busz érkezik a megállóba.
  • Nem várható el tőlük, a vakvezetőktől, hogy tudják, melyik állomáson kell leszállni:
    • ezért a gazdának más segítségére is szüksége lehet leszállás előtt.
  • Amennyiben például ismeretlen útvonalon járnak, a gazdának előre tájékozódnia kell, hiszen a kutya nem tudja, milyen irányba kell majd menni.

És végezetül a legfontosabb tévhit, hogy egy vakvezető kutyával sétáló gazdának nincs szüksége segítségre. Ezt felejtsük el, és legközelebb a zebránál állva nyugodtan szóljunk, ha a mellettünk álló látássérült és a kutyája biztonságosan elindulhatnak. Útbaigazítás esetén pedig mindig irányokat mondjunk a kézjelek helyett!