A tacskómacska vagy más néven munchkin: a rövid lábáról és imádnivalóan játékos természetéről ismert kedvenc.
Bár tartásával és tenyésztésével kapcsolatban időről időre felmerülnek etikai kérdések, a munchkin macska népszerűsége ettől mit sem csökken.
Olvasd el fajtaismertetőnket!
A tacskómacskát ma is a legkedveltebb macskafajták egyikeként tartják számon. Éppen ezért, itt az ideje, hogy megismerkedjünk ezzel a játékos szőrgombóccal és megtudjuk, milyen is az élet a egy ilyen civával.
Bár a (hitelesen dokumentált) története nem vezethető vissza évszázadokra, csupán az 1940-es évekig, ez a fajta népszerűségéből mit sem von le. De miért rajonganak annyian ezért az örökletes betegség miatt kialakuló cicafajtáért?
Hogy honnan származik a munchkin, az a mai napig vita tárgyát képezi. Sokan tartják úgy, hogy egy amerikai macskafajta, mivel 1983-ban egy amerikai zenetanárnő, Sandra Hochenedel fogadta be azt a két vemhes vadon élő vagy kóbor macskát (ez a mai napig nem tisztázott), akiket az utcabeli kutyák kergettek be a zenetanárnő autója alá.
Érdekes módon mindkét macska rövid lábú volt, amilyennel korábban se Hochenedel, se a környezetében élők nem találkoztak. Bundáik színe alapján az egyiket Blackberrynek, a másikat pedig Blueberrynek nevezte el. Blackberry maradt Hochenedelnél, Bluberryt pedig elajándékozta. Egyébként Hochenedeltől származik a munchkin elnevezés is, amit az Óz, a nagy varázsló című meséből/musicalből a merített, hiszen a történetben szereplő törpéknek is ez volt a nevük.
Amikor eljött az idő, Blackberry kölykei között átlagos, normális lábhosszúságú és rövidlábú macskakölykök is voltak. Az egyik rövidlábú kölyök a Touluse nevet kapta és a zenetanárnő egyik, Louisiana államban élő barátjához, Kay La Francéhez került. A mai napig úgy tartja a „legenda”, hogy minden tacskómacska e két példány leszármazottja, hiszen Touluse is megörvendeztette a gazdáit néhány kölyökkel, amelyek tovább szaporodtak.
Ezen kölykök közül került el 1 példány az egyik T.I.C.A. kiállításon is feltűnt, ahol Dr. S. Pflueger állatorvos-bírónak, a genetikai tanács tagjának is szemet szúrt a fajta (The International Cat Association / Nemzetközi Macska Szövetség). Kutatásai és megfigyelései arra a következtetésre juttatták, hogy a végtagok tacskóéhoz hasonló rövidsége egy genetikai mutáció, örökletes betegség, egy túlságosan domináns gén következménye.
Tenyésztésükhöz is arra van szükség, hogy a két példány legalább egyike munchkin legyen. A tenyésztők végül 1995-ben ismertethették el új fajként a tacskómacskát, létrejött a fajtastandard is és még a Wall Street Journal címlapján is helyet kapott. A T.I.C.A. bajnoki státuszát 2002. május 1-jén nyerte el.
Egyébként annak ellenére, hogy a munchkin macskáról már 1944-ben említést tett egy angliai állatorvos, Dr. H. E. Williams. A doktor saját bevallása szerint vadon figyelt meg 4 generációnyi tacskómacskát, akik várakozásaival ellentétben teljesen egészségesek voltak, ugyanolyan korlátok nélkül éltek, mint az átlagos lábhosszúságú macskák. Összességében azonban nem örülhetett sokáig a felfedezésének, mivel a II. világháború alatt a fajta eltűnt Angliából, hogy később Amerikában bukkanjon fel újra.
Külső megjelenésüket tekintve elmondhatjuk, hogy a standard tacskómacska lábai olyan rövidek, mint a tacskóké, míg az úgynevezett non-standard egyedek átlagos lábhosszúsággal bírnak. Ez egyébként jellemző a fajtára: minden standard tacskómacska rövidlábú, de nem minden rövidlábú macska standard munchkin.
A nőstények súlya átlagosan 2-4 kg között mozognak, míg a kandúrok 3-4 kg között ingadoznak. A szőrük rövid és hosszú egyaránt lehet. A különböző keresztezéseknek köszönhetően a bundájuk színe és mintázata bármilyen macskákra jellemző árnyalatban, illetve mintában pompázhat. A hátuk egyenes, fejük háromszög alakúak, míg a szemük mandulavágásúak. A farkuk büszkén ível felfelé, közepesen hosszú és a vége felé fokozatosan elvékonyodó, magasra tűzött.
Az ápolása nem igényel túl nagy kihívást. A szőrzetüket annak hosszától függően rendszeres időközönként, például heti 1-2 alkalommal ajánlott egy fésű segítségével átkefélni. Ezzel az egyszerű figyelmességgel tehetjük a legtöbbet azért, hogy megelőzzük a csomók és gubancok kialakulását.
Fürdetni ugyanakkor nem kell, kivéve természetesen akkor, ha esetleg valamilyen egészségügyi ok miatt lenne rá szükség. Ilyen lehet például a parazita ellenes kezelés. Ezen felül maximum a karmaiból kell időnként egy kicsit lecsípni, abban az esetben, ha a kaparófa vagy cicabútorok nem tették a dolgukat.
Ami a fogaik ápolását illeti, ez a munchkin esetében az etetés, azaz a táplálékfelvétel során történik. Ehhez kifejezetten a macska száraztápok ajánlottak, de emellett azért a nedves tápokat is igencsak kedvelik. Amire még ajánlott odafigyelni, azok a féregtelenítő kúrák és a megfelelő oltások beadása.
A tacskómacska aktivitási szintje a többi cicafajtához hasonlóan a közepes és magas közé sorolható be, rövid lábai ugyanis nem akadályozzák abban, hogy mozgásigényét kielégítse. Nagyon szeret futni, játszani és huncutkodni, bár rövid lábai kisebb korlátok közé szorítják az ugró-mászó hajlamait.
Ami a jellemét illeti, igazán vidám, élénk, játékos fajta. Ugyanakkor nagyon alkalmazkodóképes és nyugodt tud maradni, ha a helyzet úgy kívánja. A munchkin szereti a figyelmet és azt, ha pozitív megerősítéssel kommunikálnak vele, illetve kielégítik kíváncsiságát. Emellett természetesen a jutalomfalatok is igencsak ösztönzően hatnak rá.
Nagyon szereti, ha a gazdái és a családja figyelme rá irányul, éppen ezért nem való olyan háztartásba, ahol egész nap magára lenne hagyva. Ez a játékos fajta remekül beilleszkedik a családba, alkalmazkodóképességének köszönhetően a gyerekekkel, más macskákkal és egyéb háziállatokkal is jól kijön.
Ápolás és egészségügyi szempontok
Egészségügyi szempontból a ez a fajta viszonylag szerencsés helyzetben van, hiszen különösebb egészségügyi problémákkal nem kell szembenéznie. Például a szintén rövid lábakkal megáldott tacskókkal ellentétben a munchkin cicák jellemzően nem szenvednek a tacskókra jellemző gerincoszloppal kapcsolatos megbetegedésekre.
Amennyiben mégis fellépne valamilyen, a gerinc egészségével kapcsolatos probléma, az az esetek többségében a gerincoszlop elhajlása szokott lenni. Hivatalos nevén ez a lordózis, vagyis az a nem túl kellemes állapot, amikor a gerincoszlop előre domborodik. Azon tacskómacskák többsége, amelyek ettől a betegségtől szenvednek, sajnos fiatal korukban elpusztulnak. Az viszont nem állítható biztosra, hogy a lordózis összefüggésben van a rövid lábakkal.
Ezek mellett a tölcsérmellel, az ízületi porckopással, a pajzsmirigy-túlműködéssel, urémiával és limfoszarkómával számolhatnak az a cica gazdik. Ezek megelőzése érdekében a megfelelő táplálással és az ideális környezet biztosításával sokat tehetünk.
Etikai kérdések
Arról, hogy etikus-e a tenyésztése, megoszlanak a vélemények, javarészt attól függ a válasz, hogy kit kérdezünk meg. Az ellentétes álláspontokat mi sem bizonyítja jobban, hogy a TICA-val ellentétben két másik nagyobb szövetség, a Macskarajongók Szövetsége (TCFA) és az Amerikai Macskarajongók Szövetsége (ACFA) nem ismeri el a munchkint.
Tovább bonyolítja a helyzetet és a tenyésztésének megítélését, hogy a TICA egyik bírája pontosan arra hivatkozva mondott le a pozíciójáról, hogy nem tartja etikusnak egy genetikailag deformált fajta szándékos tenyésztését.
Gyakran hozzák fel a tenyésztésükkel szembeni ellenérvként, hogy a munchkin macskák rövid lábuk miatt nem tudnak kellően magasra ugrani, vagy azért, mert fájdalmat éreznek az ugrás során. Az tény, hogy a három méretben is előforduló rövid láb (a standard a szabvány, a super-short a szuper rövid és a rug hugger a szőnyegölelő) valamilyen szinten korlátozza őket a mozgásukban.
Mindazonáltal azt a tényt is érdemes figyelembe venni, hogy egy átlagos macska 10-15 éves koráig él, a munchkin élettartama pedig 12-14 év. Vagyis nem jelenthető ki szignifikánsan, hogy a tacskómacska egészsége rosszabb lenne egy átlagos szobacicáénál.
Hogy milyen az ideális otthoni környezet a munchkin macskák számára? Elsősorban az a fontos, hogy a tacskómacska fizikai adottságaiból kifolyólag kizárólag benti tartásra alkalmas, udvari/kültéri életvitelre nem.
Bár természetüknél fogva játékos cicák, szeretik a kényelmet, a lételemük a kényelmes kanapé, a cicákra szabott fekhelyek és párnák, amin kedvükre pihenhetnek, szintén nagy sikert arathatnak. Ugyanakkor a kaparók és a különböző macskabútorok, amiket testi tulajdonságaiktól függetlenül el tudnak érni, szintén a szórakoztatásukat és a kényelmüket szolgálják.
Szeretik az órákig tartó pihenést, ugyanakkor imádják a családdal, gazdikkal, gyerekekkel közös játékokat is. Imádnak futni, játszani és kíváncsiskodni. Akár más háziállatokkal, macskákkal együtt is.
A munchkin macska választása során tényleg több szempontot kell mérlegelni, hiszen a tartása mellett és ellen is vannak pro, illetve kontra érvek. Abban az esetben, ha túltettük magunkat az etikai kérdéseken, érdemes a kiválasztására kicsit nagyobb figyelmet fordítani.
A kölyök kiválasztását érdemes hivatalos tenyésztőn keresztül megtenni. Ajánlott felkészülni a hosszú, akár 1-1,5 éves várakozási időre is. A gondos tenyésztő számára fontos szempont, hogy tudják, jó helyre kerül a fiatal munchkin cica. Ehhez elengedhetetlen, hogy a tenyésztő valamennyire megismerjen, ezért ajánlott írni egy bemutatkozó levelet, amiben röviden bemutatod magad, a családod és az életviteled.
Ennek alapján a tenyésztő is segíteni tud majd a tökéletes tacskómacska kölyök megtalálásában. Ne feledd a megbízható tenyésztő minden kérdésedre szívesen válaszol, amellett, hogy a megfelelő egészségügyi vizsgálatokat is elvégeztette és a szükséges oltásokról is gondoskodott. Erősen ajánlott tehát nem szaporítótól, hanem tenyésztőtől megvásárolni a családodhoz tökéletesen illő munchkin kölyköt.
A macskamenta a cicák kedvence. Olvass el cikkünket, és tudd meg, miért olyan vonzó ez a növény a macskák számára!
Az újra rendelés gyakoriságát a kosár megjelenítése után tudod megadni a kiválasztott termék esetében.
